Mi lesz veled Spanyolország?

0

Spanyolország padlót fogott a világbajnokság második napján. Talán senki sem gondolta volna. Innentől nincs más hátra, mint előre és megnyerni az összes soron következő meccset. Ha a következőt nem nyerik, akkor irány haza. De ha meg is nyerik a következő két meccset Chile és Ausztrália ellen, akkor is valós esélye van annak, hogy a legsikeresebb válogatott el fog vérezni a csoportmérkőzések során. Ami talán egy érának a vége.

A legtöbb csapat szombaton még el sem kezdte a világbajnoki szerpelést, Spanyolországnak már talán véget is ért. Miután 5-1-es megsemmisítő vereséget szenvedtek el az Aréna Font Nova-ban Hollandiától, mindenki arról beszél, hogy innentől az összes meccs felér egy döntővel – bár az igazi döntő még nagyon messze van.

A Marca spanyol sportújság címlapja fekete, temetési hangulatot idéző volt. A válogatottat „lefejezték”, a védelmet „meggyalázták”. Ez „gyalázatos” volt, a spanyolokat „LERENDEZTÉK”.

A spanyol játékosok a következő két meccs megnyeréséről beszéltek, de ez az egyenletnek csak az egyik oldala. Ha a spanyolok meg is nyerik mindkét meccsüket – bár a Chile elleni első meccs nem lesz gyerekjáték – csak 6 pontuk lesz. Ha a hollandok legyőzik Ausztráliát, nekik is 6 pontuk lesz, mielőtt az utolsó meccsen pályára lépnek Chile ellen. Chile ekkor 3 ponttal állna. Ha a hollandok számításba veszik, hogy a spanyolok is 6 pontot érnek el maximum, ki is kaphatnak Chile-től és még mindig továbbjutnak – nem mellesleg csoportgyőztesként.

Ha két csapat között van pontegyenlőség, akkor az egymás elleni eredmény számít. Amennyiben viszont három csapat áll ugyanannyi ponttal a gólkülönbség dönt. A spanyolok reményeik szerint a következő meccsen legyőzik Chile-t és a hollandok is. De a hollandokat nem fűzi nagy érdek és talán egy kis pihenő is szükségük lesz az utolsó meccsen…

Minden gól, amit az első meccsen Hollandia rúgott nem volt hiába: csökkentették Spanyolország továbbjutási esélyeit. Bár 4 éve is elveszítette a spanyol válogatott az első meccsét, de akkor teljesen más volt a helyzet. Most a gólkülönbségek alakulása: Hollandia +4, Chile +2, Spanyolrszág -4. Spanyolországnak tehát nemcsak, hogy nyernie kell, hanem sok góllal kell nyernie. Ausztrália ellen erre minden esélye meg is van.

Ha Spanyolország túl is jut a csoporton, azt legfeljebb csoport másodikként teszi (majdnem biztosan), ahol a házigazda Brazília várja őket (majdnem biztosan).

A spanyoloknak először önmagukkal kell szembenézni. Vicente de Bosque elmondta, hogy a meccs után konstruktív beszélgetés zajlott le az öltözőben közte és a játékosok között. Nem volt vádaskodás, vagy egyéni hibáztatás, egy sémát játszottak egész meccsen, senki sem tudott megújulni, ami mindenkinek a hibája. Magára a meccsre „nem talált szavakat”. Nem csak ő, mások sem, mindenkit sokkolt a teljesítmény – ezt a média is erősen sugározta. Az 1950-es Világbajnokság óta sosem kapott 5 gólt a válogatott és ez volt összességében a 3. legrosszabb teljesítmény a teljes történelmében az országnak (világbajnokságon). És még így sem a legrosszabb lett a kimenet: a helyzetek alapján a hollandok még 5-öt rúghattak volna. Robert Palomar azt írta a meccsről: „Spanyolországon átgázoltak egy nagy teherautóval. És a holland teherautó nemcsak, hogy átgázolt a spanyolokon. Visszatolatott és a halott testen még négyszer átgázolt”

Alig álltak ellen; a legnagyobb csapás az volt, ahogyan összeomlott a válogatott: erőtlenül, ellenállás nélkül. Az érződött a spanyol játékosokon mintha teljesen mindegy lenne, hogy 3, 5, 6, 7 vagy 8-1-re kapnának ki. De egy olyan csoportban, ahol nem csak a pontok, hanem a gólarány is dönthet a különbség gigantikus. Minden bekapott gól 2 góllal távolította el őket a hollandoktól és növelte közte és Chile között is a hátrányát.

Nehéz magát a meccset elemezni. Ha David Silva 1-1 ellen belövi azt a helyzetét az első félidő végén, akkor 2-0-ra vezetett volna Spanyolország. Mindeddig jól játszottak és úgy nézett ki, hogy kontrollálják a meccset. Aztán egy percre rá 1-1. Majd 2-1, majd 3-1… a spanyolok borzalmasak voltak hátul. Minden gólban egy banális védelmi hibát lehet azonosítani. De volt egy olyan érzése az embernek, ami mélyebben bántotta és sokkal negatívabb konklúziót tükrözött, mint amit eddig említettünk.

Spanyolország nem volt igazából Spanyolország. Sokkal többet engedtek ezen a meccsen, mint az elmúlt két tornán összesen. Iker Casillas 40 percre volt a világbajnoki rekordtól góltalanságban – most 5-öt kapott. 2006 óta most veszítettek először úgy meccset, hogy előtte vezettek – 2006-ban, amikor 38 éve nem nyertek semmit és senki sem hitte, hogy nyerhetnek egyáltalán. Azok a régi napok, amikor még nem ez a Spanyolország voltak. Nem volt meg az az irányítás a játék felett, ami a spanyol csapat karakterisztikáját adta.

 

 

Persze most mindenki a változásról beszél és nem egy károgó tudja jobban a szövetségi kapitánynál. Néhánynak persze lehet igaza, de del Bosque nem az az ember, akit mások véleménye ilyen helyzetben befolyásol. Bízik a fiaiban és ezt jól teszi – még ha a csapatban személyi változások elképzelhetőek is. A spanyol modellt nem szabad kidobni. Ez nem az a spanyol válogatott, aminek radikális változásokon kell átesni, hanem meg kell találniuk magukat.

Leginkább fejben kell megtalálniuk magukat. Del Bosque a „depression” (depressziós, válságos, nyomott) szót használta a jellemzésre. Ez kifejezi az érzelmi gyengeséget, mentális és fizikai kifáradást egy olyan csapatról, ami mindent megnyert az elmúlt években.

Share.

About Author

Comments are closed.