A kezdések mítosza

0

„Ne szenvedj vereséget és ne veszítsd el a legjobb játékosodat!” – ez a jelmondat szokványosnak tűnhet a leendő bajnokoktól az első meccsre. A világbajnoki címhez vezető út meglehetősen körülményes és hosszú, a kezdés azonban mindig kiemelt figyelmet kap. Az 1950-es években bevezetett egyenes kieséses rendszer fennállása óta nagyon különböző módon vették a későbbi bajnokok a világbajnoki nyitányt, a cikkben ezeket az utakat összegezzük.

Svájci hiba

Nem volt zökkenőmentes a spanyol út Dél-Afrikában. 2010-ben, Durban-ban a Svájc ellen elszenvedett 1-0 vereség a 2008-as Európa bajnokot a kiesés szélére söpörte rögtön az első meccsen. A korábban csak félgőzzel is hozható Honduras elleni meccs jelentősége így különösen felértékelődött. Luis Aragones, korábbi szövetségi kapitány szavai ott csenghettek Vicente Del Bosque fülében, miszerint nem volt elég hit a csapatban – teljesen jogosan.

A spanyolok végül David Villa vezérletével legyőzték Hondurast 2-0-ra, majd az utolsó csoportmeccs során felülkerekedtek Chilen is. Ezután gólt sem kapva meneteltek teljesen a döntőig, ahol 1-0 arányú győzelmükkel az első csapattá avanzsáltak, akik úgy nyertek világbajnoki címet, hogy az első mérkőzésen veszítettek.

A legjobb nyitás

Az 1950-es torna győztesének, Uruguaynak csak egy csapatot kellett legyőznie a csoportmérkőzése(ke)n, miután Franciaország visszalépett a Brazílián belüli sok utazás miatt. Az egyetlen ellenfél Bolívia volt, akikre 8-0-s sokkoló vereséget mért Uruguay, ami azóta is a legjobb kezdés a vb-k történetében.

Az anomáliáktól megtisztított sorrendben a legjobb kezdést többek között Nyugat-Németország tudhatja magáénak – duplán is. Előbb 1954-ben Törökországot, majd 1990-ben Jugoszláviát győzték le 4-1-es arányban. A folytatás azonban már nem volt ilyen szép: a legnagyobb favorit Magyarország a második meccsen 8-3-as zakót akasztott a németek nyakába. Persze a revans sem maradhatott el, a berni döntőben a Mágikus Magyarok 3-2-es vereséget szenvedtek a németektől, aminek a legfőbb oka a magyarok legjobbjának, Puskás Ferencnek a bokasérülése, amit épp a németek elleni csoportmérkőzésen szedett össze.

Az 1990-es parádés nyitás pedig a németek és egyben Lothar Matthaeus legjobb teljesítménye volt azon a tornán. A többi meccsen nem semmisítették meg ellenfeleiket, a döntőben szolid egy rúgott góllal kerekedtek felül csak az Argentín válogatotton.

Az NSZK mellette 1970-ben Brazília is 4-1-re győzött Csehszlovákia ellen a nyitányon és folytatva a németek által megkezdett trendet ők is bezsebelték a bajnoki címet. Nem is csoda, hisz sokan a történelem legjobb válogatottjaként tartják számon az akkori Selecaot, amit igazoltak is a tornán az egyre javuló játékukkal – végül Olaszországot verték a döntőben ugyancsak 4-1-re. 1994-ben szintén az olaszokat győzték le ekkor azonban tizenegyesekkel Pasadenaban – Roberto Baggio segítségével. A nyitányon ekkor 2-0-ra győzték le Oroszországot.

Az 1970-es brazil csapatnál talán csak a 2002-es volt jobb, akik veretlenül (tizenegyes rúgásokra sem kényszerülve) nyerték a Dél-Korea és Japán által rendezett tornát. Luis Felipe Scolari csapata egy átlagos 2-1 arányú győzelemmel kezdett Törökország ellen, majd beindult a gépezet és 4-0 és 5-2 lett a végeredmény Kína és Costa Rica ellen.

Semleges kezdések

Csak két csapat ikszelt le az első meccsén, majd lett később bajnok. Az 1966-os bajnok Anglia kezdett unalmas 0-0-s döntetlennel Uruguay ellen, mely meccs inkább arról volt emlékezetes, hogy Alf Ramsey kapitány itt döntött a szélső játékos hanyagolásáról – az akkori Manchester Unitedban játszó szélső, John Connelly ezután a meccs után nem szerepelt a válogatottban többet. A többi meccsen előbb Franciaországot, később Mexikót győzte le Anglia 2-0-ra.

Az olasz válogatott is egy vérszegény 0-0-lal kezdett az 1982-es világbajnokságon Lengyelország ellen. A különbség köztük és a ’66-os angol válogatott között az volt, hogy az olaszok a következő két meccsükön sem tudtak nyerni (1-1 Peru és Kamerun ellen), így egy olyan korszakban, ahol még csak két pontot ért a győzelem másodikként továbbjuthattak a több rúgott gól miatt a szintén három döntetlennel álló Kamerunnal szemben.

A hazai csapatok esete

Nem csak a spanyol armada volt az egyetlen, akik későbbi győztesként vereséget szenvedett a csoportmérkőzések során. Az NSZK és Argentína is 1974-ben és 1978-ban elvesztette az utolsó csoportmérkőzését. Nem csak azért pikantérikus az NSZK veresége, mert az NDK-tól szenvedte el, hanem azért is, mert hazai rendezésű volt az 1974-es torna. Ugyanez – vagyis hogy hazai pályán szenvedtek vereséget – igaz Argentínára is, ők Olaszországtól kaptak ki.

Mindkét vereség történelmi távlatból gócpontja volt a sikeres tornaszerepléshez. Franz Beckenbauer kapitányként és vezérként új erőt adott csapatának, Argentína pedig Rosarioba utazott a következő mérkőzésre. A kapott pofon megrángatta az oroszlán bajszát mindkét esetben, és az új környezetben mindkét csapat impulzívabb, jobb focival rukkolt elő.

A legnagyobb sztár hiányában

Gyakran a csoportmeccseken a 2. találkozó az, ami fordulatot hoz egy csapatnál – noha ez nem törvényszerű. A brazilok az első két világbajnoki címük begyűjtése után (1958, 1962) azonban ebben biztosak lehettek. 1958-ban a 2. találkozón (szegénykés 0-0 Anglia ellen) döntötte el a brazilok kapitánya Vicente Feola, hogy nem játszatja együtt Garrinchat és Pelét. Négy évvel később a 2. meccsen a brazilok legnagyobb sztárja, Pelé izomszakadást szenvedett a csehek ellen, azonban így is meg tudták nyerni a tornát – köszönhetően Amarildonak, aki Pelé helyén játszott és a torna egyik legnagyobb sztárja lett, többek közt a spanyolok ellen rúgott két gólja miatt.

A franciák reménye is elszállni látszott 1998-ban a második csoporttalálkozón, amikor Zinedine Zidane elvesztette nyugottságát Szaud Arábia ellen. Zidane-t 2 meccsre tiltották el, de szerencséjére a franciák sikeresen vették a további akadályokat. Zidane kárpótlásul két gólt lőtt a fináléban a Braziloknak, ami döntőnek bizonyult a franciák győzelmében.

Share.

About Author

Comments are closed.